„Hogy Nagyságod méltóságához és édes hazámhoz való buzgó készségemet minden hasznossal s jóval megbizonyithassam, – vévén méltó consideratióban más, ezzel advicinált országoknak non absque fructu practikált dolgait, mellyek partim intuitu stratagematis bellici, partim vero de more regni et consolationem suorum regnicolarum, extraneorum vero incutiendum metum, külemb-külemb állapotokat kinyomtattatván, idegen országokban is exmittáltatják, – ezt pedig látván hazánknak semmi kárára, se pedig Nagyságod praejudiciumjára vergálni: in omnem fortunae eventim, pro primo egy-két exemplárt de rebus in Hungaria gestis imprimáltattam, mellyek közzül ime praesentibus includálván egyet, alázatossan megküldettem Nagyságodnak; kit is erga ruminationem ha méltóztatik kegyelmesen approbálni, approbálván confirmálni, – az mint el is várom ez iránt való kegyelmes resolutióját Nagyságodnak, – minden halogatás nélkül Lengyel-, úgy más országokba is, az hová Nagyságod méltóztatik disponálni, transmittálni fogom: ne láttassék mind igaznak lenni, az kit az idegen nemzet szokott promulgálni Novellákban. Azért jovallanám, Kegyelmes Uram, ha tovább is így bizonyos novellista subordináltatnék, az ki is pure et praecise csak ebben industriálván, mindeneket seriesben venne. Magam is, amennyire lehet, abban cooperálódom. Kegyelmes Uram, ha szintén mind igaznak nem comperiáltatik is, – azzal nem nagyot vétünk!"
(1705. április 14. Kassa. Eszterházi Antal levele Rákóczinak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése