Bevezető gyanánt...

Tisztelt olvasó!

A Mercurius Veridicus ex Hungaria volt az első magyarországi hírlap. 1705-ben jelent meg először, s a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc félhivatalos tájékoztatója volt a magyar függetlenségi háború eseményeiről a külföld felé. Kiadásának oka legfőképp az 1703-ban Bécsben alapított, Habsburg gondolatokat és álláspontot képviselő, közvélemény-formáló céllal létrehozott, kurucellenes „Wienerisches Diarium” hatásának ellensúlyozása volt…

A Mercurius Veridicus ex Gutta egy 306 évvel későbbi félhivatalos tájékoztató, – modern kifejezéssel: egy gútai városi képviselő (ez én vagyok) blognaplója.

Célom, hogy tájékoztassam választóimat, az érdeklődőket, a gútai polgárokat azokról az eseményekről, melyeknek az Önök jóvoltából 2010. december 20-án a részese lettem. Nem szeretnék a gútai képviselő-testület minden döntéséről, állásfoglalásáról hírt adni (erre vannak más források is, többek között a www.kolarovo.sk honlap). Inkább a saját gondolataimat szeretném megosztani egy-egy döntésem hátteréről, ill. az oktatásügyi bizottság – melynek elnöke lettem – munkájáról, tevékenységéről szolgáltatok majd információkat.

A félreértések elkerülése végett le szeretném írni is: nem vagyok független. A 2010. évi önkormányzati választásokig semmiféle pártnak nem voltam tagja soha. De több társadalmi szervezetben tevékenykedtem aktívan, remélve azt, hogy a szlovákiai magyar közösséget, elsősorban a fiatalokat a szülőföld szeretetére, hagyományaink tiszteletére, kultúránk ápolására segíthetem. Szándékosan kerültem a politizálást, pedagógusként inkább az egyetemes emberi és közösségi értékekre, a személyes példamutatásra helyeztem a hangsúlyt. A választások után kialakult értékválságban azonban már szükségessé vált a közvetlen politikai szerepvállalás is, ezért kapóra jött a gútai MKP részéről a felkérés az együttműködésre. Mivel úgy gondolom, hogy a jelenlegi politikai viszonyok között a szlovákiai magyarság hosszú távú érdekeit csak az MKP képviseli, ezért kértem felvételemet a pártba.

Úgy gondolom, hogy keresztény magyarként elsőrendű kötelesség az ősök tisztelete („Atyádat és anyádat tiszteld!”), s mivel a szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egy tőről fakadnak, mindent meg kell tennünk azért, hogy gyermekeink is részesei lehessenek őseink örökségének, magyar anyanyelvünk, kultúránk, történelmünk, ősi földjeink gazdagságának. Naivitás azt gondolni, hogy a többségi nemzet önzetlenül lehetővé teszi és támogatja majd e törekvésünket, ha nem lesz nemzeti politikai pártunk, amely megfelelő érdekképviseletet biztosít helyi, regionális és országos szinten is. Ehhez szeretnék a tudásommal, tapasztalataimmal, kapcsolataimmal és munkámmal tevékenyen hozzájárulni akkor is, amikor „pártoskodni nem divat”, s politizálni is leginkább csak „függetlenként”, individuális politikai ambícióktól vezérelve szokás…

Nem hiszek a “független” politizálásban. Nem hiszek az individualista és pragmatikus megoldásokban sem. Egyedül nem lehet közösségi érdekeket képviselni, csak vállvetve, együtt dolgozva, a közösen kitűzött célok érdekében munkálkodva. Ezért is vagyok boldog, hogy Gútán egy professzionális, céltudatos, a városért tenni vágyó és tenni tudó képviselő-csapat állt össze.

Bizakodó vagyok. Vannak ötleteim, reményeim és álmaim is. Kérem, segítsenek nekünk, támogassanak minket, osszák meg vágyaikat, álmaikat, s BÍZZANAK BENNÜNK!

Pedagógusként megtanultam, hogy az eredményes tanulás előfeltétele a bizalom. Ha egy gyerek idegen nyelvet tanul, és az osztálytársai kezdeti bakijait harsányan kiröhögik és fitymálják, akkor az a gyerek soha nem fogja azt a nyelvet rendesen megtanulni... Mi, akik az Önök jóvoltából és bizalmából lettünk képviselővé, tudásunk, kapcsolataink és szabadidőnk nagy részét Gúta összes polgárának szolgálatába állítottuk. Mi is türelmet és bizalmat kérünk…

Ja, a végére:

Nem tagadom, furcsa című blogom (Mercurius Veridicus ex Gutta) létrehozásának egyik oka a személyemmel kapcsolatos félretájékoztatástól való félelem. A bonyolult, összetett problémáknak az internetes fórumokon oly népszerű, de veszélyes leegyszerűsítése. Nem tartom korrektnek az olyan “objektív tájékoztatást”, amely csak az egyik érintett fél álláspontját közli, a “meg nem nevezett hírforrást”, vagy a kibertérbe belökött “hiteles adatot”… Az ilyen híradás néha akaratlanul is védekező álláspontba kényszerít köztiszteletnek örvendő egyéneket. Akinek nincs mit veszítenie, vagy nincs más eszköze pozíciójának megtartására, annak nyilván ez az egyedül üdvözítő útja a politizálásnak.

Pedagógusként, de keresztény, magyar emberként is elfogadhatatlan a számomra minden olyan ítélet, sommás véleménynyilvánítás, mely egy adott egyén személye ellen irányul, még ha az néha indokoltnak is tűnhet. Támogatom viszont azt, ha valakit a tettei miatt kérdőre vonnak! A tettekért és a tettek következményeiért mindenki felelős. De emberi méltósága is mindenkinek van. A társadalom peremén élőknek, az egyszerű munkás embereknek, a nyugdíjasoknak, a gyerekeknek — s a demokratikusan, többségi akaratból megválasztott képviselőknek is.

“Termése alapján ítéld meg a fát!” – olvasható a Bibliában is. Én ebben hiszek. Mindenkiben van erő és lehetőség az építésre és a rombolásra is. Én a teremtő erőben hiszek, az alkotást pártolom, az építést, új dolgok létrehozását, s a régiek javítását többre tartom mindenféle destruktív vádaskodásnál, kerékkötő magatartásnál…

Mindez magánvélemény. De minden egyes szavát holnap is vállalom. Azért kezdem blogot írni, hogy munkám, tevékenységem nyomon követhető legyen, döntéseim pedig számon kérhetőek.

Szeretek gondolkozni. Szeretek együtt gondolkodni. Kérem, tartsanak velem, s osszák meg a véleményüket, ötleteiket, gondolataikat, hogy Gúta gazdagabb, befolyásosabb és élhetőbb város legyen!