Pecsenyesütögetéstől az önzetlen munkáig…

Biztos vagyok benne, hogy sokak fantáziáját megmozgatja, milyen is lehet egy városi bizottságban dolgozni. Ha maguk elé képzelik, akkor leginkább egy V.I.P. Klub és a tejjel-mézzel folyó Kánaán képe vegyül, előtérben az olimposzi görög istenek és istennők nemes arcélével… Jobb oldalt napfelkeltével, mely bevilágítja a nemes és nemzetes bizottsági urak és hölgyek csoportját, akik éppen teasüteményt majszolnak, kávét szürcsölnek és a város pénzének elosztásáról beszélnek szüntelen, – cinkosan összemosolyogva…

Micsoda tekintélyes emberek zárt közössége lehet ez, irigylésre méltó döntési helyzetben, akiknek beleszólásuk van a történésekbe, a folyamatokba, s mindez messze-messze a mindennapok valóságától, a gútai realitásoktól, a hétköznapi emberek feje fölött! Felelősség, ellenőrzés és a számonkérés legcsekélyebb esélye nélkül! A bizottsági tagok ott vannak, közel a tűzhöz, s miközben busásan megfizetik a semmittevésüket, sütögetik a maguk privát kis pecsenyéjét is! S közben nem változik semmi…

Kedves olvasóm, ugye rendkívül könnyű ezt elképzelni, s ha sokáig gondolkodik rajta az ember, talán elhinni is. A valóság azonban egészen más. Az alábbiakban ezt kísérlem meg bemutatni a gútai városi oktatási bizottság példáján keresztül.

Az egész folyamat a képviselő-testület első ülésén kezdődik, ahol a testület egyszerű többséggel megszavazza a képviselők közül a különböző bizottságok elnökeit. (A valóságban már előbb is zajlanak egyeztetések, ugyanis a polgármesternek nagy diplomáciával úgy kell irányítani a folyamatokat, jelöléseket, hogy a képviselő-testület pártösszetételét tükrözze a bizottsági elnökök párthovatartozása. Ez a mostani képviselő-testület esetében maradéktalanul megvalósult. A 9 bizottságból 5 MKP-s és 4 független elnök lett.) A testülettől a frissen kinevezett elnökök — köztük én is — feladatul kapták, hogy a következő testületi ülésre állítsák össze a bizottságokat, melyek 7–9 tagúak lehetnek.

A különböző bizottságok összeállítására nincs bevált recept. Általában a képviselők igényeit figyelembe szokták venni, hogy egy-egy bizottságba alanyi jogon bekerülhessenek. Melléjük olyan személyeket szoktak még felkérni, akik az adott területen segítséget tudnak nyújtani szaktudásuk vagy tapasztalatuk révén. Az elnök felelőssége, hogy működőképes, tudással, tapasztalattal, kreatív ötletekkel és valóságérzékkel megáldott olyan embereket válasszon ki, akik képesek és hajlandóak együtt dolgozni mindannyiunk javáért. E miatt az elnök kizárólagos joga, hogy a saját elképzelése, koncepciója alapján válogassa meg azokat, akikkel a legeredményesebben tud majd a későbbiekben együttműködni.

Az oktatásügy a város életében kiemelt szereppel rendelkező terület. Tartoznak ide jogalanyi- és jogalanyisággal nem rendelkező intézmények egyaránt. Óvodák, alapiskolák, napközik, iskolai konyhák és ebédkiosztó éttermek, sőt szabadidőközpont és művészeti alapiskola is. Ezek közvetlenül a város fenntartása alá tartoznak. Van két középiskola és egy egyházi fenntartású alapiskola is, amik viszont nem, vagy csak részben.

Összességében már ebből látható, hogy az itt dolgozó pedagógusok, nevelők, irodai-, gazdasági- és műszaki alkalmazottak, szakácsok stb. bérének biztosításán kívül számos ingatlan fenntartását, javítását is a városnak kell bebiztosítania, törvények által szabályozott mértékben és a városi költségvetés függvényében. Belátható, hogy sok száz diák, szülő, család életére hatással van a gútai iskolaügy.

Feladatunk még a (sokszor) teljesen különböző típusú, tanítási nyelvű és filozófiájú oktatási intézmények működésének harmonikussá tétele, összehangolása. Nem csak azt kell elérni, hogy ezek az intézmények működjenek, hanem azt is, hogy az innen kikerülő diákok büszkék legyenek iskolájukra. (Soha nem felejtem, hogy annak idején, mikor gimnáziumba kerültem, az egyik idősebb tanár az első óráján a gútaiakat kereste, „mert azok okosak…” Hogy micsoda büszkeség töltött el engem akkor, az elmondhatatlan…)

Az oktatásügy nemcsak az iskolákat jelenti, hanem a szabadidő eltöltését is (a sporttal és a kultúrával egyetemben)! Erőteljesen rányomja a bélyegét a városi élet egészére. Ha a község legsérülékenyebb, legfiatalabb, legbefolyásolhatóbb de mindamellett leginkább nevelhető korosztálya (a fiatalok) ÉRTELMES elfoglaltságot találnak, akkor nem fognak csavarogni, huligánkodni, sikerélményük lesz, erősödik az önbizalmuk, tartásuk, lokálpatriotizmusuk, s eredményesebben érvényesülhetnek a munkaerőpiacon is, ami végső soron Gútának a régióban elfoglalt pozíciójára is hatással van. (De szép mondat sikeredett!)

Az már csak hab a tortán, (és polgármesterünk bölcs előrelátásának következménye), hogy Gúta a központja a környék több települését is magába foglaló iskolakörzetnek.

Olyan embereket kellett tehát az iskolaügyi bizottságba választani, akik szakmabeliek, átlátják az adott iskola(típus) problémáit, meg tudják azt fogalmazni, s esetenként megoldási javaslattal is képesek előhozakodni. S mindezt úgy, hogy ne csak az adott intézmény, hanem egész Gúta érdekeit képviselje! Sokszor szükséges ugyanis prioritásokat meghatározni, sorrendet felállítani, hiszen az anyagi lehetőségek sajnos szűkösek…

A szakmaiságon kívül szempont volt, hogy lehetőség szerint ne intézmény vezetőket válasszak, hiszen ők a pozíciójukból adódóan elsősorban a saját intézményük érdekeit helyeznék előtérbe. Fontos volt az is, hogy a különböző iskolatípusok mindegyike képviselve legyen a bizottságban. A nézőpontok sokféleségét a fiatalok és idősek arányával és a politikai nézeteik figyelembe vételével is lehetett gazdagítani.

Az iskolaügyi bizottság összetétele végül így alakult:

Elnök: PaedDr. Madarász Róbert

Írnok: Bc. Morovič Anikó (őt a Városi Hivatal jelölte ki)

Tagok (először a hölgyek, majd az urak):

Rigó Magdolna (városi képviselő, pedagógus)

Mgr. Szabó Andrea (Corvin M. AI)

Mgr. Balázs Gabriella (II. Rákóczi F. AI)

Ing. Paraiová Monika (J. A. Komenský AI)

Mgr. Kandik Réka (Művészeti AI)

Magyarics Szépe Ildikó (Tündérkert Óvoda)

Mgr. Finta Zoltán (Városi Szabadidőközpont)

Mgr. Murányi György (városi képviselő, iskolaigazgató)

A különböző bizottságok tagjait a városi képviselő-testület 2. ülésén szavazták meg, az érdemi munka tehát csak ezután kezdődhet.

Sokan nem tudják, hogy a bizottságok csak tanácsadó szervek. Tanácsot adnak, véleményt vagy ajánlást fogalmaznak meg. Ezeket a Városi Tanács és a Városi Képviselő-testület is elutasíthatja, felülbírálhatja, ill. részlegesen vagy teljesen elfogadhatja.

A bizottsági tagok személye menet közben módosítható, főleg ha a kinevezett bizottsági tag a munkából nem veszi ki megfelelően a részét, vagy nem látogatja rendszeresen az üléseket. Mindezt havi 10 €-ért… 

Úgy gondolom, hogy nem irigylésre, inkább tiszteletre méltó azoknak a nemes szándéka és igyekezete, akik városunkat, közösségünket ilyen módon is szolgálják! Ezúton is tisztelettel megköszönöm az iskolaügyi bizottság tagjainak, hogy vállalták a közös munkát! Megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhatunk majd!

Bevezető gyanánt...

Tisztelt olvasó!

A Mercurius Veridicus ex Hungaria volt az első magyarországi hírlap. 1705-ben jelent meg először, s a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc félhivatalos tájékoztatója volt a magyar függetlenségi háború eseményeiről a külföld felé. Kiadásának oka legfőképp az 1703-ban Bécsben alapított, Habsburg gondolatokat és álláspontot képviselő, közvélemény-formáló céllal létrehozott, kurucellenes „Wienerisches Diarium” hatásának ellensúlyozása volt…

A Mercurius Veridicus ex Gutta egy 306 évvel későbbi félhivatalos tájékoztató, – modern kifejezéssel: egy gútai városi képviselő (ez én vagyok) blognaplója.

Célom, hogy tájékoztassam választóimat, az érdeklődőket, a gútai polgárokat azokról az eseményekről, melyeknek az Önök jóvoltából 2010. december 20-án a részese lettem. Nem szeretnék a gútai képviselő-testület minden döntéséről, állásfoglalásáról hírt adni (erre vannak más források is, többek között a www.kolarovo.sk honlap). Inkább a saját gondolataimat szeretném megosztani egy-egy döntésem hátteréről, ill. az oktatásügyi bizottság – melynek elnöke lettem – munkájáról, tevékenységéről szolgáltatok majd információkat.

A félreértések elkerülése végett le szeretném írni is: nem vagyok független. A 2010. évi önkormányzati választásokig semmiféle pártnak nem voltam tagja soha. De több társadalmi szervezetben tevékenykedtem aktívan, remélve azt, hogy a szlovákiai magyar közösséget, elsősorban a fiatalokat a szülőföld szeretetére, hagyományaink tiszteletére, kultúránk ápolására segíthetem. Szándékosan kerültem a politizálást, pedagógusként inkább az egyetemes emberi és közösségi értékekre, a személyes példamutatásra helyeztem a hangsúlyt. A választások után kialakult értékválságban azonban már szükségessé vált a közvetlen politikai szerepvállalás is, ezért kapóra jött a gútai MKP részéről a felkérés az együttműködésre. Mivel úgy gondolom, hogy a jelenlegi politikai viszonyok között a szlovákiai magyarság hosszú távú érdekeit csak az MKP képviseli, ezért kértem felvételemet a pártba.

Úgy gondolom, hogy keresztény magyarként elsőrendű kötelesség az ősök tisztelete („Atyádat és anyádat tiszteld!”), s mivel a szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egy tőről fakadnak, mindent meg kell tennünk azért, hogy gyermekeink is részesei lehessenek őseink örökségének, magyar anyanyelvünk, kultúránk, történelmünk, ősi földjeink gazdagságának. Naivitás azt gondolni, hogy a többségi nemzet önzetlenül lehetővé teszi és támogatja majd e törekvésünket, ha nem lesz nemzeti politikai pártunk, amely megfelelő érdekképviseletet biztosít helyi, regionális és országos szinten is. Ehhez szeretnék a tudásommal, tapasztalataimmal, kapcsolataimmal és munkámmal tevékenyen hozzájárulni akkor is, amikor „pártoskodni nem divat”, s politizálni is leginkább csak „függetlenként”, individuális politikai ambícióktól vezérelve szokás…

Nem hiszek a “független” politizálásban. Nem hiszek az individualista és pragmatikus megoldásokban sem. Egyedül nem lehet közösségi érdekeket képviselni, csak vállvetve, együtt dolgozva, a közösen kitűzött célok érdekében munkálkodva. Ezért is vagyok boldog, hogy Gútán egy professzionális, céltudatos, a városért tenni vágyó és tenni tudó képviselő-csapat állt össze.

Bizakodó vagyok. Vannak ötleteim, reményeim és álmaim is. Kérem, segítsenek nekünk, támogassanak minket, osszák meg vágyaikat, álmaikat, s BÍZZANAK BENNÜNK!

Pedagógusként megtanultam, hogy az eredményes tanulás előfeltétele a bizalom. Ha egy gyerek idegen nyelvet tanul, és az osztálytársai kezdeti bakijait harsányan kiröhögik és fitymálják, akkor az a gyerek soha nem fogja azt a nyelvet rendesen megtanulni... Mi, akik az Önök jóvoltából és bizalmából lettünk képviselővé, tudásunk, kapcsolataink és szabadidőnk nagy részét Gúta összes polgárának szolgálatába állítottuk. Mi is türelmet és bizalmat kérünk…

Ja, a végére:

Nem tagadom, furcsa című blogom (Mercurius Veridicus ex Gutta) létrehozásának egyik oka a személyemmel kapcsolatos félretájékoztatástól való félelem. A bonyolult, összetett problémáknak az internetes fórumokon oly népszerű, de veszélyes leegyszerűsítése. Nem tartom korrektnek az olyan “objektív tájékoztatást”, amely csak az egyik érintett fél álláspontját közli, a “meg nem nevezett hírforrást”, vagy a kibertérbe belökött “hiteles adatot”… Az ilyen híradás néha akaratlanul is védekező álláspontba kényszerít köztiszteletnek örvendő egyéneket. Akinek nincs mit veszítenie, vagy nincs más eszköze pozíciójának megtartására, annak nyilván ez az egyedül üdvözítő útja a politizálásnak.

Pedagógusként, de keresztény, magyar emberként is elfogadhatatlan a számomra minden olyan ítélet, sommás véleménynyilvánítás, mely egy adott egyén személye ellen irányul, még ha az néha indokoltnak is tűnhet. Támogatom viszont azt, ha valakit a tettei miatt kérdőre vonnak! A tettekért és a tettek következményeiért mindenki felelős. De emberi méltósága is mindenkinek van. A társadalom peremén élőknek, az egyszerű munkás embereknek, a nyugdíjasoknak, a gyerekeknek — s a demokratikusan, többségi akaratból megválasztott képviselőknek is.

“Termése alapján ítéld meg a fát!” – olvasható a Bibliában is. Én ebben hiszek. Mindenkiben van erő és lehetőség az építésre és a rombolásra is. Én a teremtő erőben hiszek, az alkotást pártolom, az építést, új dolgok létrehozását, s a régiek javítását többre tartom mindenféle destruktív vádaskodásnál, kerékkötő magatartásnál…

Mindez magánvélemény. De minden egyes szavát holnap is vállalom. Azért kezdem blogot írni, hogy munkám, tevékenységem nyomon követhető legyen, döntéseim pedig számon kérhetőek.

Szeretek gondolkozni. Szeretek együtt gondolkodni. Kérem, tartsanak velem, s osszák meg a véleményüket, ötleteiket, gondolataikat, hogy Gúta gazdagabb, befolyásosabb és élhetőbb város legyen!

Eszterházi Antal levele Rákóczinak

„Hogy Nagyságod méltóságához és édes hazámhoz való buzgó készségemet minden hasznossal s jóval megbizonyithassam, – vévén méltó consideratióban más, ezzel advicinált országoknak non absque fructu practikált dolgait, mellyek partim intuitu stratagematis bellici, partim vero de more regni et consolationem suorum regnicolarum, extraneorum vero incutiendum metum, külemb-külemb állapotokat kinyomtattatván, idegen országokban is exmittáltatják, – ezt pedig látván hazánknak semmi kárára, se pedig Nagyságod praejudiciumjára vergálni: in omnem fortunae eventim, pro primo egy-két exemplárt de rebus in Hungaria gestis imprimáltattam, mellyek közzül ime praesentibus includálván egyet, alázatossan megküldettem Nagyságodnak; kit is erga ruminationem ha méltóztatik kegyelmesen approbálni, approbálván confirmálni, – az mint el is várom ez iránt való kegyelmes resolutióját Nagyságodnak, – minden halogatás nélkül Lengyel-, úgy más országokba is, az hová Nagyságod méltóztatik disponálni, transmittálni fogom: ne láttassék mind igaznak lenni, az kit az idegen nemzet szokott promulgálni Novellákban. Azért jovallanám, Kegyelmes Uram, ha tovább is így bizonyos novellista subordináltatnék, az ki is pure et praecise csak ebben industriálván, mindeneket seriesben venne. Magam is, amennyire lehet, abban cooperálódom. Kegyelmes Uram, ha szintén mind igaznak nem comperiáltatik is, – azzal nem nagyot vétünk!"

(1705. április 14. Kassa. Eszterházi Antal levele Rákóczinak)