Dr. Borka Géza (1894 - 1977) |
Tisztelt hölgyek és
urak, kedves diákok!
Engem ért az a
megtiszteltetés, hogy bemutathatom a Palkovich Viktor Társulat legújabb
könyvecskéjét. Nem is igazi könyvecske ez, hanem egy apró ajándék, amit ha
megengedik, kibontok most Önöknek.
Mindenki szeret
bontogatni. Én is. A kezembe veszem a zöld masnival átkötött piros
csomagocskát, megrázogatom, megszagolgatom. A régi Gúta illatát érzem rajta, az
1927. év karácsonyán is kissé sáros, hólepte utakét, ami fölött sült alma,
aszalt szilva, mákos bejgli és az elmaradhatatlan paprikás kattancs illata
terjeng. Autó még csak elvétve jár, ezért jól hallatszik az egész községben a
templom harangja. Az utcán sétálók ilyenkor megállnak egy pillanatra, s kalapot
emelnek arra, amerről a harangszó hallatszik. Telefon még alig van, de az
emberek mégis mindent tudnak. A puruki és alvégi férfiak a Csaplár kocsmában,
az asszonyok a Pocik-köz kis fűszeres boltjában, vagy a templom előtti artézi
kútnál beszélik meg a legfrissebb híreket, s már futnak is sütni-főzni, hiszen
sietni kell. Estére el kell készülnie a karácsonyfának, amire már fényezik a
gyerekek az almákat, készítik a diókat, a papír díszeket. A karácsony esti
vacsoránál szokás volt, hogy a közös ima után a ház ura felszelt egy almát
annyi felé, ahány tagú a család, s ezt közösen fogyasztották el annak
reményében, hogy egy év múlva is együtt ünnepelhessenek. Fontos volt a család,
a közösség, a közösen eltöltött idő.
Tovább nézegetem a
csomagocskát. Ki küldhette vajon? Nem nehéz kérdés, hiszen ott van rajta a
felirat: Géza bácsi. Róla már hallottam. Nagyhírű tudós tanár volt. És ízig-vérig
gútai. Lehet, hogy még bicskát is hordott, de mártogatós tolla bizonyosan volt. Amerre
járt-kelt, mindenütt tisztelet övezte. A gútai elemi elvégzése után Komáromban,
Pozsonyban és Győrben tanult, a főiskolát Pannonhalmán és Budapesten végezte.
Egy rövid időre belépett a bencés rendbe is. Latin-magyar szakos tanári
oklevelet 1922-ben szerzett, egy évvel később doktorált a finnugor számnevekről
készített disszertációjával. Dr. Borka Géza 1927-ben még a komáromi Szent
Benedek-rendi Katolikus Gimnáziumban tanított, s ekkor szerkesztette a Napsugár
című gyermeklapot is. Ebből válogattuk a kiadványban szereplő írásokat.
Tovább bontogatva a
csomagunkat, eláraszt minket is ez a Napsugár, majdnem úgy, ahogy ma délutáni, decemberben
ritka verőfényben azt megtapasztalhattuk. S ebben a fényességben egyszer csak
előtűnnek az idő ködéből Géza bácsi történetei, meséi, tréfásabb-komolyabb
versikéi. Elénk sorakoznak a gútai pihenteszűek, a kis Púpos Lacika, az öreg
Henc tanító bácsi, s az álomszuszék János is. Együtt izgulhatunk az elüldözött
Szépikéért, örülhetünk az ördöggel cimboráló János gazdával, s megismerhetjük a
karácsony időtlen boldogságát. Ilyentájt talán érzékenyebb az ember, mint
máskor, s talán az ég kapuja is könnyebben megnyílik az odaforduló embernek. Ha
jól figyelünk, megérzünk valamit abból a játékosságból, szeretetből, féltő
gondoskodásból is, amellyel Géza bácsi bennünket, késői utódokat tanítgat.
S hogy ki a csomag
címzettje? – Ti vagytok azok, kedves gyerekek, fiatalok vagy Önök, akik
hosszabb ideje fiatalok! Az idén 120 éve született Borka Géza ajándéka mindenkinek
szól. Egy olyan ember üzenete ez, aki bár 1945 után kénytelen volt elhagyni a
szülőföldjét, mégis a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanáraként egészen
haláláig keresztény, magyar és gútai maradt. Hogy miért? A könyvecskét
olvasgatva talán megértik. Olvassák, nézegessék, bontogassák, s talán Önök is
megérzik a régi Gúta illatát, hangulatát, zamatát, lelkét.
A végére hagytam
talán a legérdekesebb kérdést: Mi az a krisztkindli? Ez ugyanis a könyvecske
címe: Karácsonyi krisztkindli. A válasz egyszerű. Régebben főleg a dunai svábok
hívták így a karácsonyi ajándékot. Christkindl, avagy Krisztusgyermek néven
várták minden karácsonykor az isteni kisdedet. Valószínűleg a kis Borka
Gézáéknál is kriszkindli volt a karácsonyfa alatt, aki miután megnőtt, a
Napsugár című gyermeklap hasábjain írt róla, ezért idéztük fel mi is ezt a
régies elnevezést kiadványunk címében.
Tisztelt hölgyek és
urak, kedves diákok! Engedjék meg, hogy magam és Palkovich Viktor Társulat
nevében is áldott karácsonyt kívánjak mindenkinek. Azt is kívánom, hogy minden
karácsonyfa alatt a sok-sok csomag és ajándék mellett, s talán egy kicsit a
szívünkben is ott legyen a krisztkindli, azaz: a világba megszülető Kisjézus!
Köszönöm a figyelmet!
(A beszéd 2014. december 19-én hangzott
el a gútai VMK színháztermében, a Palkovich Viktor Társulat könyvbemutatóján és
a Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont karácsonyi műsorán. Köszönjük mindenkinek,
aki hozzájárult ahhoz, hogy a könyvecske elkészülhessen, s köszönet Gúta Város
Önkormányzatának is a kiadáshoz nyújtott támogatásért! A könyvvel kapcsolatos összes tevékenység (anyaggyűjtés, szerkesztés, tördelés, borítóterv stb.) mind-mind bérmentes társadalmi munka eredménye - a gútaiak javára! A könyvecske megvásárolható a gútai könyv-, virág- és ajándéküzletekben.)